Éveim [antikvár]

ELŐSZÓ A SOROZATHOZ Fólia Collecta. Összegyűjtött lapok. Ezzel a címmel indítjuk útjára ezt a könyvsorozatot, ami a sárospataki Római Katolikus Egyházi Gyűjteményben őrzött, és a működése során megszületett értékeket kívánja közkinccsé tenni. A Gyűjtemény hivatalosan 1967-ben kezdte meg működését múzeumi, könyvtári, levéltári és adattári tevékenységi körrel. Alapítója Kuklay Antal, akit fiatal papként '56-os tevékenysége miatt bebörtönöztek. Hat év börtön után, 1963-ban Sárospatakra jött haza. 1973-ban kapta meg a nyilvános papi működési engedélyt az Állami Egyházügyi Hivataltól. Mégis, néhány év alatt, pezsgő szellemi élet alakult ki körülötte. A város művelődésre vágyó értelmisége, tanárok, fiatalok gyűltek köré. Zenehallgatás, koncertek szervezése, beszélgetős esték felváltva követték egymást. Megkapta a plébánia könyvtárának rendezési feladatát. A középkori sárospataki plébánia ún. kiváltságos plébánia (parochia exempta) volt az Árpád-korban, majd amikor Sárospatak az ország különböző főrangú családjainak birtokába került, a kegyúri templom és plébánia akkor is gazdag javadalmakkal volt ellátva, így jelentős volt a plébániai könyvtár is. Ezt minden korban erősítette a plébániai iskola. Sárospatak iskolavárosi hírnevét a magas színvonalú plébániai iskola alapozta meg. Itt született 1489-90-ben az első ismert magyar tankönyv, a Szalkai-kódex. A mai plébániaépület, az egykori jezsuita rendház mellett állt a Ratio Studiorum elvei alapján működő kisgimnázium. A rend pataki könyvtárának néhány darabja máig megtalálható Gyűjteményünkben. A jelenleg több mint 20 000 kötetes könyvtár becses értéke több ősnyomtatvány, köztük Petrarca műveineki496-os bázeli kiadása, számos könyvritkasága: egy RMK unikum, Vizsolyi Biblia, 1506-0S színezett fametszetes cseh Biblia, a sajóládi pálosok szertartáskönyvei, a pataki Windisch-Grátz könyvtár több száz kötete és História Domusok. 1964-ben kezdődött el a sárospataki plébániatemplom régészeti feltárása és műemléki helyreállítása. A feltárás során előkerült épület- és sírkőtöredékeket a plébánia udvarán helyeztük el. A gótikus faragványok, falmaradványok és sírkőtöredékek az elmúlt évtizedek hányódásai után ma a Gyűjtemény raktárában és nyitott kőtárában, dokumentálva és méltóan bemutatva várják a látogatókat és kutatókat. Az 1960-as években az Iparművészeti Múzeum munkatársai az ország területén felmérték a védett műtárgyakat. Az Egri Főegyházmegye területén Kuklay Antal és Szántó Erzsébet nővér kísérte őket. így végigjárva a templomokat, plébániákat, számtalan hasz- ELŐSZÓ Demeter István önéletírásához* „Most beadom az életem történetének dolgozatát, első fogalmazásban, úgy is mondhatnám: piszkozatban. Mindegy, regényt nem tudok írni, legalábbis nem tanultam, a szabályok riasztottak, nem fognak rajtam, szerkeszteni nem tudok, stilizálni nem érek rá, a »betisztázás« előtt úgyis meghalok. Most egy kis pihenőhöz érkeztem, ezért, mielőtt lelkem megnyugodna, ellenállhatatlan kényszer hajt, hogy megmutassam még magam, elsőnek szóljak hozzá »produkciómhoz«, valljak még, igazoljam az életemet, igazoljam magamat. De: szürke élet az enyém. Igen, mert egy emberé. De hát ez nem érdekes! De igen, hiszen az enyém. Hogy nem kíváncsi senki rá? Ezer gátlás! Valamiképp átlépek rajtuk. Egyetlen nagy felelősség, amitől megszabadulni lehetetlen: hogy igazat kell mondanom, írásban reménytelen hazudni." - kezdte önéletrajzát Demeter István. Az „egy kis pihenőhöz" érkezés újszentmargitai plébánosnak kinevezése volt 1949-ben. Újszentmargita a Hortobágy északi peremén lévő egykori cselédfalu volt. Bár több tanya tartozott hozzá filiaként, a lelkipásztori teendők jobban megengedték, hogy Demeter István több időt fordítson az írásra. Demeter István 1914. december 13-án, Luca napján született a jászapáti tanyavilágban. Édesapja nem jött vissza az orosz frontról. Édesanyja, magára maradva a négy gyerekkel és a tanyai gazdasággal, felőrlődött, 1918-ban meghalt. A négy Demeter testvér árván maradt. A nagyszülők nevelték őket. Az árvaság egész életén végigkísérte. Ez a fájdalmas érzés állandóan felbukkan önéletrajzában is. Tábori lelkészként is apja nyomát keresi, aki akár élhetett is még az 1940-es évek elején, amikor a fiatal pap tábori lelkészként Ukrajnában a megszálló csapatoknál szolgált. Az elemit és a gimnázium első négy osztályát Jászapátiban végezte. Évtizedekkel később írta meg önéletrajzában szellemi-lelki fejlődését, papi hivatásának kibontakozását, megkísértésének emlékét - máig megrendítő olvasmány. Majd Egerbe jelentkezett 1929-ben az első ízben megnyitott papi kisszemináriumba. A ciszterci gimnáziumban tanult. A gimnázium, majd a papnevelő szeminárium terelte határozott irányba és nevelte a mindig is minden szépre és jóra fogékony, harmóniára és igazságra vágyó fiatalt. A teológiai stúdiumok mellett verseket, könyvkritikákat írt, melyek budapesti és egri lapokban, főleg a francia katolicizmus hatására akkoriban alakult katolikus folyóiratokban jelentek meg (Újkor, Vigília). Ez nem volt gond nélküli, mert a szeminaristák publikálási tilalom alatt álltak. Az Egri Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi és Egyházművészeti Társulatának, ami 1836-37-ben alakult meg, Demeter István a centenáriumi 1937. évben elnöke lett. * Az életrajz feldolgozása az MTA-SZTE Vallási Kultúrakutató Csoport munkatervének keretében készült.