Evelin Londonban [antikvár]

Részlet a könyvből: ZÁTONYON. Lehet az embert őszintén szeretni még akkor is, ha azt, amit ő tesz, nem helyeseljük. Szerettem atyámat, de éppenséggel nem állíthatom, hogy nagyra becsültem tulajdonságait. Hiszen ő sem becsülte magát. Amikor elvette édesanyámat, igazán családjának akarata ellenére, nagy atyámtól kétszáz font járadékot kapott. Ezzel az évi járadékkal nagyatyám vele egyszer s mindenkorra kiegyezett, végzett, vele minden rokoni összeköttetést beszüntette. Édesanyám meghalt, amikor én még egészen kicsiny leány voltam. Zavaros képzetem van arról, hogy ő csak olyan ügyetlen meg tehetetlen volt mint édesatyám. Gazdasági válságok idején - atyámnak hála, ezek nem voltak ritka események házunknál -, szülőim csendes kétségbeeséssel ültek a kandalló tüze mellett. Tehetetlenül néztek egymásra. - Ez a vég kezdete, - szokták volt egymásnak a leghatározottabban kijelenteni.