Ez a hét még nehéz lesz... [antikvár]

Miért gyilkoltak meg egy fiatalembert 1956. november 8-ának éjjelén Sokoraiék tanyáján, kőhajításnyira a nyugati határtól? Kik és hová rejtették el egy dunántúli egyházmegye milliókat érő aranykincseit? Mi a titka annak a fiatal újságírónőnek, aki az országból menekülve talán maga sem tudja, hogy új életet keres-e vagy halált? Miért kerül egy hajsza középpontjába a becsületes, jobbra törő Niklai Géza? Galgóczi Erzsébet minden kisregényének középpontjában egy-egy drámai kérdés áll: minden írása dráma. Hőseit mély és erős szenvedély mozgatja, kemény a küzdelem, nagy a tét: a becsület megőrzése, a személyiség megvalósítása, még ha mostohák is a körülmények. Galgóczi Erzsébet, akit általában a tegnapi és mai magyar falu ismerőjeként emlegetnek, de aki újabb írásaiban már a nagyvárosi mindennapok írója is, szenvedélyes perben áll a világgal a világért, azokkal akik hazug, önző, torz törvényeket kényszerítenek rá, azokért, akik önmaguk belső törvényeit követve képviselik a közösséget.