Ez már rólunk szól [antikvár]

1. fejezet Lenor - Ez most komoly? - néztem elkeseredetten az ég felé, miközben éreztem, hogy a kövér esőcseppek az arcomba hullanak. Nem akartam elhinni, hogy ez velem történik meg. Reggel kezdődött azzal, hogy elromlott a kávéfőzöm, amit annyira szerettem, tehát már egy okom volt arra, hogy morcosan indítsam a napomat. Javítok, pontosabban nemhogy a reggelemet rontotta el, hanem az egész keddem a kukában végezte. Kávé nélkül számomra nem volt élet a földön! Sőt, Id se nyitottam a szemem az első forró nedű bekortyolásáig. Bár Londonban szokványos volt a gyakori esős időszak, bíztam benne, hogy ezen a napon nem kell átélnem. Csodálatos tavaszi napsütés fogadott, miközben kiléptem a háztömbből, ahol a kiadóm által bérelt lakásom volt. Alig tettem pár lépést, beborult. Bíztam benne, amíg elérek a Dream Glóbus székházáig, addig nem kezd el esni. Tévedtem. A fele utat tettem csak meg, és az esőcseppek egyre sűrűsödni kezdtek. Sietősre vettem a lépteimet, ám mintha az időjárás viszontagságaival futottam volna versenyt, mert annál jobban eleredt az eső. Konkrétan szakadt, mire a Trafalgar Square-hez értem, az irodaházhoz, ahol a Dream Glóbus Kiadó volt. Dühösen léptem a felvonó elé, és megnyomtam a hívógombot. Csuromvizes voltam, a ruhámból csepegett a víz. Önkéntelenül is hátrasimítottam elázott sötétbarna hajamat, miközben igyekeztem kicsavarni belőle az esőcseppeket. Alig vártam, hogy felérjek a kiadó irodájába, hogy Linditől kérhessek egy törölközőt. A csengő jelzett, a mechanikus ajtó kinyílt, én pedig beléptem a liftbe. Megnyomtam a Idvánt emelet gombját, és alig vártam, hogy i'i, 1