"Ez most a sorsod, kiüldözött zsidó" [antikvár]

Örök hálával tartozom nagybátyámnak, Weiczner Jenőnek: az ő naplója az én emlékezetem. Még csak tizenöt hónapos voltam 1944 májusában, amikor deportáltak bennünket Szarvasról. Munkaszolgálatos édesapám azt sem tudta, hogy megszülettem, ahogy mi sem tudtuk meg soha, hogy mikor halt meg az orosz fronton; édesanyám 1948-ig várta őt. Én vagyok a legfiatalabb holokauszt-túlélő a családban, a naplóban sokszor emlegetett „kis Ungár Zsuzsika". Jenő bácsi (vagyis hát ahogy mi neveztük, Jancsi bácsi), a szenvedélyes krónikás, betegen, éhesen, fázva is írta-írta - csodával határos módon írhatta - szerettei és sorstársai mindennapos megpróbáltatásait a megalázó gettólétben, a féléves mezőgazdasági kényszermunkán, a bergen-belseni lágerban, a rettenetes vonatutakon Szarvastól Strasshofig, majd Bergen-Belsentől Theresienstadtig. A naplóból tudom, hogyan és hol haltak meg anyai nagyszüleim és a dédnagymamám, a naplónak hála élhetem át újra a „kiüldözött zsidók" mégoly fájdalmas sorsát és sorstalanságát. Szeretném, ha ez a könyv minél több olvasóhoz eljutna. A lehetőségért köszönetet mondok Dénes Györgynek, aki