Ezek voltak az apák [antikvár]

ELŐSZÓ Tizenhárom vagy tizennégy éves lehettem. 1990 környékén történt. Apám mint egykori határőr gyakran összejárt a határőrség vezetőivel. Ebédek, vacsorák, rendezvények. Távol állt tőlem ez a „katonai" vonal, nem is érdekelt különösebben, de egyik alkalommal, egy vacsoránál, amikor a felnőttek sztorizgattak, felkaptam a fejem. A határőrök egy belügyes fickóról meséltek, aki a régi időkben - amikor még állt a vasfüggöny — motorral átszökött Ausztriába, és átállt az ellenséghez. Az árulásáért súlyos árat fizetett, nem sokkal később meghalt. Megmérgezték. Nagyon megérintett a sztori, pedig csak fél füllel hallgattam, és eszembe sem jutott a részletek után érdeklődni, vagy beleszólni a felnőttek beszélgetésébe. Évekkel később, amikor már felnőttként, bőven apám halála után újra eszembe jutott ez a történet, utánanéztem, és egyetlen ehhez hasonló esetet találtam. Egy volt ávós tiszt, Lapusnyik Béla 1962. május-9-én motorral szökött át Ausztriába, majd Bécsben védőőrizetbe került. Úgy tervezték, hogy a magyar titkosszolgálat ausztriai tevékenységéről is információkkal bíró szökött titkosszolgát átadják az amerikaiaknak, így az Egyesült Államokban lel új otthonra. Ám Lapusnyik június 3-án torokfájásra kezdett panaszkodni, így hát beszállították a közkórházba. Ekkor már nem tudott beszélni, ezért egy papírra írta le a kérést: mossák ki a gyomrát. Mielőtt ezt megtehették volna, Lapusnyik meghalt. A boncolás nem mutatta ki a mérgezést, de azt sem sikerült kideríteni, hogy