Ezen egy éjszaka [antikvár]

A kínai császár vadul szitkozódott, mert koronázási bíborpalástja hónaljban kissé bevágott. - Kemnitzer, maga dög - mondá az uralkodó -, ez nem az első eset! Nincs szíve hozzá több anyagot beleadni ezekbe a rongyokba. - Tévedés, Gál úr! - tiltakozott a szabó. - Ha egyszer ingujjban tetszett próbálni a palástot, akkor nem csoda, hogy most vág, amikor a ruha fölé veszi. Tessék a kabátot levetni, és úgy csinálni a koronázást. - Maga tanít engem koronázni? - ordította magánkívül őfelsége. - Azzal törődjön inkább, hogy ilyen kacatból nem lehet kétmilliméternyit kiengedni! - Nem áll! - hördült fel szabóiparosi önérzetébe gázoltan Kemnitzer. - Ha egyszer ingujjra tetszett próbálni, akkor zakóra bevág a karlyuk! Csodát én nem tudok csinálni, kérem! - De tud! Maga valami varázslattal megcsinálja azt a csodát, hogy még mindig nem rúgták ki innen, és magától kölcsönzik ezeket az ócskaságokat! Ez nagyobb csoda, mint a napéjegyenlőség! De ha a hattyúszárnyak is bevágnak hónaljban, maga szélhámos, akkor eljátszhatja az operaparódiát helyettem!