Ezer leányfej [antikvár]

Részlet: I. A vonat megállt s Szilárd fáradtan mászott ki a zsúfolt kocsiból. Nagyon rossz útja volt, átkozott egy vonat volt ez, az állomásokon sürögtek-forogtak az emberek, alig botlott ki valaki, máris tíz ember szállt be helyette. Végre aztán ideért, törődötten, alig érezte a csontjait, de a bensejét valami csodálatos melegség öntötte el, miközben kifelé haladt s a goromba portásnak átadta a lyukas jegyet. Megnézte az óráját. Hat óra volt. - Október negyedikén, délután hat órakor - mormogta Szilárd s az ismeretlen város felé nézett. Pontos, rendszerető ember volt világéletében, ezt a dátumot belevéste az emlékezetébe. Ekkor érkezett ide, a ködös, alacsony házikókkal szegélyezett vidéki városba, ki tudja, talán örökké itt marad, vagy ha az asszonyszeszélyfi sors úgy akarja, néhány hét múlva visszamehet Pestre... Kissé megrázkódott, utálta Pestet, nem szeretett rágondolni, gyorsan baktatott előre s szemét mélyen belefúrta a nehéz ködbe, amely lomhán fonta át a várost, mint a vánnyadt pólya a csecsemőt. Nagy-e a város, kedves-e vagy unalmas, mint általában a vidéki fészkek - ez jutott hirtelen eszébe, megfordult, hogy tájékozódjék, de a nehéz ködből csak a tovalépkedő utasok durva körvonalai bontakoztak ki.