Ezeregy kaland [antikvár]

Szeretettel ígértem meg, hogy kalandos könyvet írok. Megígértem ezt a pogyebrádi fiúknak és a pardubicei lányoknak, a varnsdorfi úttörőknek, Karlovy Varyban a pedagógiai gimnázium hallgatóinak, az Elba folyó menti Dvur Králové ifjúságának, a zbirohi fiúknak és a még szerencsésebb turnoviaknak, amit azért említek, mivel a zbirohiak szeretnek sziklákon mászkálni és ha meglátnák a Cseh Éden hegyeit, megpukkadnának az irigységtől... Megígértem Václav Junek festőművésznek, akinek képeit szeretem és akiben ez alkalommal sem csalódtunk. Megígértem még sok öreg és fiatal olvasómnak, akik megszerették Robinsont, Holub Emilt, Livingstone-t, Cskalovot és más híres és merész felfedezőket. Felkerestem honfitársaimat, akik külföldön éltek és érdekes kalandokban volt részük. Elolvastam a kivándorlók naplóit, jegyzeteit, amelyeket fáklyafény mellett, sátorban, a dzsungel szélén, imbolygó hajófülkében írtak, vagy már otthon, hazatérésük után a cseh házikókban. Az öreg ládákban annyi érdekes, szavahihető anyagot találtam, hogy néhány könyv kitelne belőle. Az első "Ezeregy kaland" címet kapta.