Ezeregy mese [antikvár]

Ezelőtt hatvan évvel a Stáció-utcában laktunk, amely Baross Gáborról van elnevezve azóta. Ott volt a sárga, földszintes ház, a Koszorú-utca sarkán, - ebben lakott Jókai, - a jobb oldali részen, - mi meg a baloldali fronton. Édesapám akkor a Jókai szerkesztette „Hon" című napilap belmunkatársa és vezércikkírója volt, ide írt ő tízezer vezércikket. Én az ő szobájában aludtam éjjel egy zöld kanapén, amely még ma is megvan. A kanapé fölött nagy írótoll függött, lehetett vagy hat méter hosszú! Bádog pennája volt és fekete ébenfa nyele. Ezt a hatalmas tollat édes apám a „Hon" szerkesztőségétől kapta emlékül, azon napon, mikor ezredik vezércikke megjelent. Lefekvéskor, míg el nem aludtam, a homályos szobában gyakran csüggött rajta tekintetem, amint az utcalámpa bevilágítva a földszintes szobába, fényével játszadozott rajta. „Ezer vezércikk" - olyan hatalmas számnak tünt fel ez akkor előttem, hogy sorszámait még csak elképzelni sem tudtam magam előtt, a számok jöttek, egynél kezdődve, aztán kettő... három... és mentek a végtelenbe vesző ezer felé... Ma is emlékszem, hogy egyik nap szép ruhába öltöztettek és virágot adtak a kezembe és átvezettek a ház túlsó részébe, Jókai lakásába, hogy üdvözöljem én is nagybátyámat, mert ünnepe van. Megjelent a századik kötete... Most is látom magam előtt a nagy könyvszekrényt, melyben mind csak az ő művei voltak... Htvan éve...! Huszonhárom éves koromban én is írni kezdtem. Amerikába mentem mint mérnök és onnét hazajöttem két kötet könyvvel, a mult század végén... Azóta több mint negyven év mult el és én nap mint nap irok--- És az első novella után jött a többi és ma már ott járunk az ezernél... Ebből született meg annak a műnek gondolata, mely az én "Ezeregy mesémet" tartalmazza. Ez az első sorozat, mely íme a közönség elé kerül. Vajjon megérem-e, hogy mind felvonulnak összegyüjtve a nagyközönség elé?... Ki tudja? Még senki sem látta a holnapot! Az első csapat indulását jelezve, - a közönség kegyeibe ajánlom őket, fogadja oly szeretettel, amennyi szívet, érzést én beléjük öntöttem. Ha így lesz, akkor megnyerem a csatát - a közönség elismerését! ifj. Hegedüs Sándor.