Ezernyi út porából [antikvár]

Mégis köddé vált minden. Köddé vált azon a péntek reggelen, amikor végighajtott a farm bekötőútján, amikor a nap forrón sütött, a fák mozdulatlanná dermedtek és elnémult a világ szívverése. Amikor ott állt a Harry névre keresztelt kisteherautó sárvédőjén, és visszanézett az úton - hosszú ideig csak nézte őt, mielőtt Harryvel lassan kifordult volna a főútra. És lassan megeredtek a könnyei, ahogyan még egyszer visszatekintett Francescára, aki a bekötőút elején ült, keresztbe tett lábakkal és kezébe temetett arccal, az iowai nyár lüktető forróságában és porában. Itt, az öreg híd belsejében végtelen nyugalmat érzett és boldogan merült el benne az érzésben. Abban a pillanatban megnyugvással töltötte el, hogy ez a hely az ő igazi otthona, az a hely, ahonnét a hamvait egy napon a Middle Riverbe szórják. Csak remélni merte, hogy néhány porszem eggyé válik a híddal és a földdel, hogy a többi a hullámok hátán eljut a nagyobb folyókba, végül pedig a tengerbe, amelyen oly sokszor kelt át a zsúfolt csapatszállítók és sugárhajtású repülőgépek fedélzetén.