Bővebb ismertető
Részlet a kötetből:
"Alkonyodott. Az ég káprázatosan ragyogó kékjébe piros és sárga fények hasítottak. Vörhenyes lángban lobogva repültek a felhők. Szálltak, keringtek, mint tüzes madarak... De a hegyek fölött már mély, sejtelmes, lila színek szunnyadtak.
A lányka megállott az úton. Hosszan nézett a kavargó, keringő színfoltok közé és a nap vakító, izzó korongjába. Csodálkozott. Mennyi titokzatos, ismeretlen, elérhetetlen távlat csábította most, mennyi alkonyba hajló fény és mennyi gyönyörteli csoda. Az ég, a felhők, a nap szertefutó sugarai, a messzeség és a hegyek lilás szilhuettje... Azután hirtelen körültekintett. A domboldal lankáit zöld, selymes, esőtől tisztára mosott fű borította és tarka vadvirágok rendetlen, rakoncátlan serege. Távolabb lengő sárga kalászok állottak kissé megdőlve az esti szellőben. Majd szőllők katonás sorai, csupa egyenes, gőgös tőke, gyümölcsöt, kincset érlelve a nyári estében. Házak fehérlettek a fák lombjai közül. És a domb alján feküdt a zöld síkság, megszakítva ezüstösen villogó pataktól, fák összesimult sűrűjétől és bokrok apró zöld pontjaitól."