eZoTeRéMa [antikvár]

Részlet a könyvből: "Aki valaha ismerte Elmer-Pal von Lindenströmöt, a Stockholmi Állami Egyetem filozófiai fakultásának jóvágású, szikár professzorát, most aligha mert volna mérget venni rá, hogy az a ráncos arcú, hajlott hátú, rongyos vénember, akit a sors elé sodort, azonos azzal az Elmer-Pal von Lindenströmmel, a Stockholmi Állami Egyetem filozófiai fakultásának jóvágású, szikár professzorával, boldog férjjel, elégedett családapával, két remekbe sikerült aranyszőke fiúgyermek nemző atyjával, akit tizenöt évvel azelőtt ismerhetett. Elmer-Pal von Lindenström alig volt túl az ötvenötödik életévén, de kilencvenkilencnek festett, és a kérdést, hogy belül, lelke legmélyén hány éves is valójában, már maga sem tudta volna megválaszolni, ha netalán fel is merül gondolataiban, valamelyik magányos sivatagi éjszakáján. Tizenöt esztendeje, hogy Elmer-Pal von Lindenström hátat fordított a stockholmi katedrának. Tizenöt esztendeje, hogy hosszú marcangolódás után, egy komor novemberi éjszakán felesége tudomására hozta megmásíthatatlan elhatározását. Elvira-Pal von Lindenströmnek nem volt ellenvetése. Fegyelmezetten tudomásul vette félje döntését. Tudta, hogy kettejüket akkor is egymásnak teremtették az égiek, ha most, kifürkészhetetlen szeszélyüknek engedelmeskedve, esetleg örökre el is szakítanák őket egymástól. Némán hallgatta félje szavait, és arra gondolt, hogy keresztneveik akkor is azonos két betűvel kezdődnek majd, ha közöttük több ezer kilométernyi lesz a fizikai távolság."