Ezra elindul I-II. [antikvár]

Egy hónapja már, hogy magyar iskolába jártak. A tanító az asztal előtt ült és mindenkitől megkérdezte, hogy mikor született és milyen vallású. Ezra meg András a harmadik pad szélén ültek. Csönd volt. - Te mit fogsz mondani? - kérdezte alig hallható hangon Ezra. - Még nem tudom - válaszolta András. - Miért nem tudod, hisz pájeszed van, mint nekem, azonkívül kósert is eszel nálunk. - Az igaz, de néha disznóhúst is eszem a Muhánénál. - Te ezt nekem sosem mondtad. - Féltem, hogy haragudni fogsz. - Hát tudod, ezekután én nem lehetek többé a barátod. - Súgni sem fogsz? - Nem, egy kereszténynek én nem súghatok. - Kérlek, ne mondd nekem, hogy keresztény vagyok és ne csúfolódjál velem, mert a sziderliből már ép úgy imádkozom, mint te. - Aj, aj, sokat ér a te imád. Aki disznóhúst eszik, annak pokolban a helye. Várjál, majd úgy fognak téged égetni, hogy csak... Azt hiszed talán, hogy Istent csak úgy belehet csapni, mint engem1?... Ő bizony, mindent lát és hall. Apa mondta a chéderben, neki elhiheted... Vedd tudomásul, hogy az ödögök...