Ezüstherceg [antikvár]

At nunc patientia servilis tantumque sanguinis domi perditum fatigant aninum et moestita restringunt, neque aliam defensionem ab iis, quibus ista noscen-tur, exegerim, quam ne oderim tam segniter pereun-tes. (Tacitus: Annales. Liber XVL*) ELŐSZÓ Ennek az elbeszélésnek legfőbb célja nem valamely események leírása, hanem sokkal inkább egy egész korszak összképének bemutatása és a XVI. század második felének orosz társadalmát jellemző tudat, hit, erkölcs és műveltségi szint ábrázolása. Alapjában megőrizve a történelmi hűséget, a szerző a részletekben megengedett magának néhány jelentéktelen változtatást. így például Vjazemszkij herceg és a két Basz-manov kivégzése, ami valójában 15 70-ben történt, a cselekmény tömörítése végett 1565-re került. Ez a szándékos anakronizmus aligha marasztalható el szigorúan, ha figyelembe vesszük, hogy bár a Szilveszter és Adasev** bukását követő számtalan kivégzés nagyban hozzájárul Ivan személyiségének jellemzéséhez, de nincs hatással az események általános alakulására. * „De most a szolgai tűrés és annyi itthon elvesztegetett vér kifárasztja elménket, s a fájdalom érzésével szorongatja. Nem is kívánhatok más védelmet művem olvasóitól, mint azt, hogy ne kelljen gyűlölnöm az ily lagymatagon veszőket." (Tacitus: Évkönyvek, XVL könyv. Fordította: Borzsák István) ** i'^/Zm^/ír-(meghalt: 1566-ban), pap, író, Adasev híve. Reformjai során Rettegett Iván mindkettőjüket megfosztotta tisztségétől. Adasev (meghalt: 1563-ban) orosz nemes, a cár mellett működő államhatalmi szerv, a kiválasztottak tanácsának vezetője A kor szörnyűségeit illetően a szerző enyhített a történelmi tényeken. A művészet és az olvasó erkölcsi érzéke iránti tiszteletből fátylat borított rájuk, és a lehetőségek szerint távol tartotta magát tőlük. Ám be kell vallania, hogy a forrásmunkák olvasása közben nemegyszer kiesett kezéből a könyv, a tollat pedig elhajította, nem is annyira a IV. Iván iránti felháborodásában, hanem sokkal inkább attól a gondolattól, hogy hogyan létezhetett egy olyan társadalom, amely ezt megtűrte. Ez a súlyos érzés folyvást zavarta az epikai műben elengedhetetlen obj'ektivitást, és részben oka is volt annak, hogy a több mint tíz éve elkezdett regény csak most készült el. Talán ez az utóbbi körülmény némi mentségül szolgálhat a stílus egyenetlenségére, ami bizonyára nem kerüli el az olvasó figyelmét. Végül a szerző szükségesnek tartja megjegyezni, hogy amilyen szabadon bánt a lényegtelen történelmi eseményekkel, olyan szigorúan próbált ragaszkodni az igazsághoz és pontossághoz a jellemek megformálásában s mindabban, ami a nép életével és az archeológiával kapcsolatos. Ha sikerült szemléletesen életre keltenie a felvázolt kort, elégedett lesz munkájával, és elértnek véli kitűzött célját. 1862