Faber vagy az elveszett évek [antikvár]

Faber az esti vonattal érkezett vissza szülővárosába, ahol mint építész működött mindaddig, míg a háboru ki nem tört s ő maga már az első hónapban fogságba nem esett. Ötödfél év telt el azóta. Vele utazott néhány bajtársa - utolsó elmaradozottak a hazatérők között, mint ő, polgárok fiai, mint ő, de egésze más hangulatban, mint ő: az utazás vége felé oly izgatottak voltak, hogy összefüggéstelen beszélgetéseket folytattak, mint a lázbetegek. Mivel a hajóból való kiszállásuk után sürgönyt küldtek haza, biztosak lehettek, hogy hozzátartozóik és barátaik várni fogják őket. Ezek a különben józan emberek egészen elérzékenyedtek, ha feleségről és gyermekről, anyáról és testvérről, sőt ha házról és szobáról is beszéltek. Faber barátságtalanul hallgatott. Egyikük ezt kérdezte tőle: " Itt lesz a feleséged? " Faber felhuzta sürü fekete szemöldökét és nem felelt. Mikor a vonat berobogott a csarnokba, hidegen kezet fogott társaival, akikkel hónapokig volt együtt, s félrelopózott faládikájával. Csak futtában volt szemtanuja a zajos fogadtatásnak, amelyben részük volt.