Facipő [antikvár]

Részlet a könyvből: A kávémérés Mint egy deputáció jöttek a holdutcai csarnokból a kofák. Már hónapok óta jól ismertem mindegyiket, tudtam, melyik áll a zöldség-halmazok mögött, melyik árul libát, tojást, vajat, virágot. Pontosan kellett tudnom, melyik szereti a haboskávét két zsemlyével és kinek kell fölöskávé, világosra, vagy sötétre sült kiflivel. Ahogy most a kávémérés tálalója mögül figyeltem őket, éreztem, hogy ellenem vonulnak be a kis boltba, amelyből minden reggel hajnali öt órakor egy nagy tálca kávéval indulok hozzájuk. Elsőnek a narancsos néni kezdett rá, mialatt felemelte kötényét és egy piros zacskóból pénzt számolt le az asztalra Lajos bácsi elé - heti adósságának az összegét. - Tegnapig még azt hittem, hogy csak az én kávémról issza le a kislány a habot, sőt a kávénak egy részét is! De ma reggel épp Horváthné mellett álltam, amikor abbahagyta a libabontást, hogy átvegye a kávéját. Horváthné bögréje is csak félig volt, így tudtuk meg, hogy mindannyian egyformán járunk. Ha ez nem szűnik meg, másutt rendeljük meg a reggelinket! Lajos bácsi, az üzlet tulajdonosa, a kofák távozása után egy nagyot hajtott abból az üvegből, amelytől jobban féltem, mint valamennyi kofától: mert ha az az üveg kiürült, szörnyű bajba kerültünk, vagy én, vagy Erzsike néni, Lajos bácsi feleség, aki némán tűrte férje szidalmait...