Fakó ló fakó lovasa [antikvár]

Maria Concepción iiiiî id 'n Maria Concepción óvatosan lépkedett a fehér, poros út közepén, ahol mégsem gyűlik annyira össze a maguey tüske meg az orgonakaktusz alattomos, görbe tövise. Szívesen lepihent volna egy percre a hűvös árnyékban az útszélen, de nem pocsékolhatta az időt azzal, hogy a kaktusztüskéket szedegesse ki a talpából. Már várja őt Jüan meg a főnöke, hogy kivigye nekik az ételt az elsüllyedt városnál frissen ásott, nedves árkokhoz. Vagy egy tucat összekötözött lábú élő baromfit vitt a jobb vállára vetve, fele simán lógott a hátán, de a többi kellemetlenül nehezedett a mellére. Vonaglott a zsibbadt, dagadt lábuk a nyakán, forgatták a fejüket, és elképedt szemmel, kérdően meredtek Maria arcába, de ő rájuk se nézett, és nem sokat törődött velük. Bal karja elfáradt az elemózsiás kosár súlya alatt, és nagyon megéhezett a sok munkában ezen a hosszú délelőttön. Erős vonalú, egyenes háta kirajzolódott tiszta, világoskék karton rebozója alatt. Ösztönös derű lágyította meg távol álló, sarkánál összeszűkülő fekete mandulaszemének tekintetét. Azzal a szabad, természetes, mégis óvatos könnyedséggel járt, ahogy a primitív asszonyok hordják születendő gyermeküket. Alakja is természetes volt, a duzzadó élet nem torzította el, sőt megadta a női test törvényszerűen helyes arányait. Maria maradéktalanul elégedettnek érezte magát: férje dolgozik, ő pedig a piacra készül, hogy eladja a baromfit. BCis háza a domboldal közepén állt egy borsfacsoport tövében, és az út felől orgonakaktuszok sora szegélyezi. Onnan jött most le a völgybe, a keskeny patakon át, a laza kövekből rakott gázlón lépkedve, és a kunyhó közelébe ért, ahol a méhész Maria Rosa lakott öreg nagyanyjával, Lupéval, az orvosságos asszonnyal. Maria Concepción cseppet sem bízott a szén- 5