Falakon túl [antikvár]

Titok Este felé járt az idő, a nap már lemenőben volt. A nappali forróság elmúltával a családi házas övezet szépen gondozott kertjeibe visszatért az élet, és a nyári alkonyt a frissen vágott pázsit illata töltötte be. Először jártam azon a környéken, így némi időbe telt mire rátaláltam a keresett utcára, benne pedig a megadott házszámra. A főnököm kerti partijára voltam hivatalos, amit különösen nagy megtiszteltetésnek éreztem, hiszen évek óta, amióta az újságnál dolgoztam, kizárólag munkakapcsolatban álltunk egymással. A kitüntető érzést az is alátámasztotta, hogy az egész szerkesztőségből - ahol igaz, nem dolgoztunk olyan sokan - csak én kaptam meghívást erre a szombat esti grillezésre. Szóval, egyfajta ünnepélyesség érzésével a szívemben szálltam ki az autóból, és csengettem be a fákkal teli, hűs leheletű kert kapuján. Belépvén, egy szépen épített, mediterrán stílusú ház fogadott, melynek teraszán rátaláltam a körülbelül hat-hétfős társaságra. A parázson sült, fűszerezett hús illata a füsttel keveredve amolyan