Falevél a viharban [antikvár]

Részlet a könyvből: POYA kilépett a város északkeleti részén fekvő kerti kastélyukból és pipával a szájában, zsebredugott kézzel, kényelmes léptekkel indult el barátja, Lao Peng lakása felé, hogy vele vacsorázzék. Mivel a városnak ezen az elhagyatott részén alig állt ház, kietlen, veszélyes úton kellett végigmennie. Gyönyörű nap volt, napsütéses, friss alkonyat, mint Peipingben általában októberben ; a városra ráboruló békés csendben semmi sem árulta el, hogy háború van. A nyári nap finom lisztté szárította a poros út felületét; a szürkületben is jól látszottak a palaszínű falak, a vörös téglatetők s a város mellett húzódó mezők őszi színpompája. A lámpák még nem égtek az utcákon. A kísérteties csendet csak a faágak reccsenése s a nyugalomra térő városnegyed halk, harmonikus szordinóhangjai törték meg...