Falu a hegyek közt [antikvár]

Sehnárék Jurkója megdörzsölte a szemét és csodálkozva állapította meg, hogy jóval előbb ébredt, mint azt az illendőség és a méltányosság megkívánja. A szobában még vastagon ül az éjtszakai sötétség, éppenhogy csak sejteni lehet a bútorok körvonalait. Az utcai ablakok meg olyan hályogos szemmel merednek a világba, hogy a fene se tudhatja, mi történik mögöttük. Az ember azt is hihetné, hogy az éjtszaka szürke sötétsége tódul be rajtuk, de inkább tán csak úgy lesz, hogy a sűrű reggeli köd lepi őket. A fiú csodálkozva érzi, hogy nem is dühös az apjára. Pedig az szokta ilyen irgalmatlanul korán fölkelteni. De egyszerre eszébe jut, hogy apja nincs otthon, fuvarra ment a katonaságnak. Nem sok kedve volt hozzá, de az elnök rászorította. Hiába istenkedett neki, hogy a front óta - a lábára se bír állni.