Bővebb ismertető
BENEDEK ELEK
1859-1929
Ha ötven-hatvan évvel később születik, ma „őstehetség" gyanánt ünnepelnék: a nép fia, egyszerű székely földműves-szülők gyermeke; de a nemzetsége ősfoglaló a maga kicsiny falujában, s ükapái között királybíró is akad.
Népének és az édes anyaföldnek holtig hűséges szerelmese. Ifjúkori, nagy lelkiválságából történt csodálatos megváltatásakor fogadalmat tett, hogy életét az édes anyaföldnek szenteli, s fogadalmát a koporsóig megtartá. Tizennyolc éves korában elszakad falujától, a férfikor éveiben a fővároshoz köti a kenyérkereset; változatos, városi élményekben is bővelkedő, szépséges életpálya jut osztályrészéül: mégis az erdőzúgásos, vadgalambbúgásos Erdővidéken gyökeredzik minden története, innen csendül szét a hangja minden meséjének. Nincs magyar író, aki testben-lélekben anynyira rabja lett volna szülőfalujának, mint ő. Házat épített az ősi telken, melynek tégláit - saját szavai szerint - agyának és szívének vérével kevert mész ragasztja össze; földre-földet szerzett körülötte, amely földnek minden barázdájában az ő véres verejtéke folydogál, s melyet a gyümölcs- és erdei fák ezreivel varázsolt paradicsomkertté.