Fanni hagyományai [antikvár]

E művet, a XVIII-ik század legkitűnőbb magyar beszélyét, itt ötödik kiadásban veszi az olvasó közönség. Először a Kármán és Pajor folyóiratában jelent meg (Uránia II., Ill-ik k. Vácz 1794); másodszor a Toldy Ferencz kiadásában (Nemzeti könyvtár: Kármán irásai és Fanni hagyományai. Pest 1843); harmadszor Zilahy Károly adta ki (Hölgyek lantja. Pest 1865) némi kihagyással és nyelvbeli változtatással. Itt minden kihagyás nélkül adjuk és szorosan az eredeti szerint. Mióta Toldy kiadta e művet, Fanni mint irónő szerepel irodalmunk történelmében s Kármán csak szerkesztője s kiadója kedvese naplójának és leveleinek. Mi e művet egészen a Kármánénak tulajdonítjuk, épen azért nem habozunk azt mint beszélyt az ő neve alatt adni ki. Toldy a következőket írja Fanniról az 1843-iki kiadásban: "Kevés az, mit e rejtélyes személyességről tudunk, de e kevés is elég arra, hogy Fannit a legérdekesebb asszonyi egyediségek közé soroljuk.