Farkasok [antikvár]

Részlet a kötetből: "Tél volt. Vastag hó borította az erdélyi hegyeket, völgyeket. Vaskos sapkát rakott a gombaforma oláh viskókra, - fehér gomba lett a fekete gombákból, - puha bundát vetett végig a hegyoldalakon, beporozta csillámokkal az erdőt, ellepte, eltakarta a sarat, a fagyott göröngyöt és lenn a Maros terét vakító fehér tengerré változtatta át. Minden, minden tiszta, kimondhatatlanul fehér. Csak ott a magyar vidéken, le a Marosig, szakadt meg itt-ott a végnélküli fehérség. Majd minden faluban fekete égett gerendák álltak ki a hóból, üszkösödött jegenyefák meresztették égnek elperzselt ágaikat, mint valami óriási fekete seprűk, - tetőnélküli falak, amelyeknek peremét beszennyezte a tűz, kereszteződtek rombadőlt utcasarkokban, kúriák, kastélyok falai, elhagyatva, pusztán, lakatlan csöndben. Mindent be akart fogni a hó, befújta a kertet, behullott a tetőnélküli üres szobákba, finom porban végigterült még ott is, ahol a bolthajtás bé nem szakadt. Mégis itt-ott a padlókon és a kertekben is, előtűntek alóla csodálatos sötétvörös foltok, amelyeken megsikamodott az ember lába. Mindent betemetett a hó egyenletes, egyforma tiszta fehérséggel, csak ezeket a foltokat nem bírta befogni. Előtűntek, hiába vonta be."