Farkasverem/Mitrics [antikvár]

FARKASVEREM Hajnalodik. A mezőn csend van, a legkisebb hang sem hallatszik. Köröskörül egyetlen lélek. Szenya Trosin a fiatal zabvetésben guggolva merően néz egy nagy harmatcseppet. Feje födetlen, halántékára hulló fürtös haja szinte a fehérig menően szőke. Hol egyik, hol meg a másik oldalra hajtja a fejét, előre hajol és összehunyorítja szemét. Időnként mosoly suhan át arcán. Sapkájában, amelyet összefogott széllel a kezében szorongat — mintha mozogna valami. Szenya egy kicsit szétnyitja a sapkát és megsimogatja a pöttömnyi nyuszi selymes, sima szőrét. — ülj nyugton, kis buta, ne félj: nem bántalak. A nyuszi szimatolni kezd, még inkább hátraszegi a fülét, aztán minden félelem nélkül Szenya ruhaujjába bújik, ahonnan meleg árad. — Na, ülj csak a ruhaujjban, ha úgy tetszik, ülj csak, nem bánom, úgy érzed majd ott magad, akár egy nyaralóhelyen. Butácskák ezek a kis szopósnyuszik: fogalmuk sincs semmiről, megfoghatod és viheted őket