Fata Morgana [antikvár]

A pályát megnyitották és lovasok és nézők egyformán türelmetlenül vártak a jelre, amely a verseny kezdetét jelzi. A korlátok mellett sürü néptömeg táborozott és a tribünön egyetlen üres hely sem maradt. Mozgalmas, szindus kép volt, épp ugy, mint az európai versenypályákon. A háttérben ragyogóan terpeszkedett a város, tengersok utcájával, palotájával és házaival amelyek közül mindenfelől előtűntek a templomok kupolái és a karcsú könnyed minaretek, közben pedig dus pálmacsoportok és fölöttük a dombon ott uralkodott a citadella. Olyan volt Cairó az afrikai nap izzó fényességében, mint valami gyönyörű meseváros. A tömegben, amely a versenypálya korlátai felé tolakodott képviselve volt valamennyi keleti népfaj. Szokatlan embertípusok, akik hazájuk festőien fantasztikus viseletében jöttek ide. Sárga, barna, fekete arcok akik égő tekintettel néztek az indulásra kész paripákra és a tribünökre. Odalenn a szélesre kifeszített napellenzők alatt, összegyűlt Cairó előkelő társasága, amely legalább olyan tarka-barka volt, mint az a másik társaság odaát a korlátoknál. Az előkelő keletiek mellett ott volt az egész idegen kolóniája a városnak és hozzájuk csatlakozott az európai kirándulók nagy tömege, akiket utazási kedv, vagy egészségük helyreállítása hozott ide. Mindenféle nyelven beszéltek egymással az emberek és mindenki érezhette, hogy a kelet idegenforgalmának a középpontjába jutott. A tribünök előtt néhány férfi álldogált, akik természetesen a küszöbön álló versenyről beszélgettek. Élénken megtárgyalták az előrelátható esélyeket, amelyektől különféle nézeten voltak, mig végre egy angol ezredes, aki véletlenül hozzájuk csatlakozott, határozottan igy szólt...