Fátyol [antikvár]

Részlet: A dengői állomásról lassan, döcögve elindult a vicinális. Mivel Dengőn épen aznap hetivásár volt, a vonat tele volt utasokkal. Mindenki ezzel a délutáni három órás vonattal akart hazamenni. Aki erről lemaradt, az vagy gyalog, vagy szekeren megy haza. Az esteli nyolc órás vonatra nem igen maradt senki, mert a mai világban nappal se valami bátorságos az utazás, éjszaka pedig egyenesen veszedelmes. A szokatlanul meleg áprilisi nap mosolyogva nézte, mennyire tülekedtek az emberek, hogy maguknak legalább egy alkalmas állóhelyet szerezzenek, azokat pedig, akik ülőhelyhez jutottak, irigy pillantásokkal mérték végig, s legjobban szerették volna kihajítani őket az ablakon. Az aratási kovács is félig tréfásan, félig mérgesen kiáltott rá az ottani korcsmárosra: -Maga is itt van Jákób? -Itt bizony, amint látja, - felelte a korcsmáros. -Miért nem maradt odahaza, legalább magával is kevesebben volnánk.