Fegyverek és emberek [antikvár]

Védőborító hiányzik, tábla és gerinc maszatos, előzéklapon névbejegyzés.
Gyetvai János majd fél évszázaddal ezelőtt kapcsolódott be a munkásmozgalomba, és egész életét ennek a harcnak szentelte. Egyetemi tanulmányai elvégzése után, az első világháború előtt és azt követően hosszú évtizedekig tollával szolgálta a proletariátus hatalmáért vívott harcot. A Tanácsköztársaság kikiáltása után pedig ő lett a Vörös Katona című újság szerkesztője. Amikor elbukott az első magyar proletárhatalom, évtizedekig emigrációban folytatta küzdelmét a nemzetközi munkásmozgalomban. Leghosszabb ideig az Egyesült Államok Kommunista Pártjának soraiban harcolt tollával és a szó gyújtó erejével. Fegyverek és emberek című könyve olyan ember ember önéletírása, aki átélte az 1912-es vérvörös csütörtököt, aki az első világháború alatt a fronton szembefordult az embertelenséggel és az igazságtalan háborúval, aki harcos tollú újságírója és tevékeny részvevője volt az 1918-as őszirózsás forradalomnak. És amikor 1919. március 21-én kikiáltották a Tanácsköztársaságot - minden idejét, egész életerejét a belső ellenség felszámolására, a betolakodók kiűzésére fordította. Gyetvai János regényes korrajzában felvonultatja a magyar történelem egyik legdicsőbb korszakának munkásvezetőit. Hiteles, emberi közelségű arcképet ad Szamuely Tiborról, Stromfeld Aurélról, Hamburger Jenőről, Szántó Béláról, Landler Jenőről és sok más proletárvezérről. Az egyéni életélmény és a forradalmak közös munkás-társadalmi élménye olvad össze pergő cselekményű, olvasmányos stílusban Gyetvai János regényében.