Fegyveres Európa [antikvár]

Részlet:"Döfjünk az idő könyvébe. A tű 1919-nél elakad, rálapozunk. Az író ocsúdik a romok alól. Most már tudja, hogy az eruópai műveltség is mulandó, az anyanyelvéből lehet még holt nyelv, a hazájából régészeti lelet. Mindezt nem tudta a háború előtt, Európa halhatatlanságáról nagy ábrándjai voltak. Elereszti ezeket az ábrándokat, a maga mulandó, törékeny képére formálja a földrészt. Szánakozva vagy megvetéssel szól hozzá; a régi tisztelet oda. Azt hiszi, mindenét elvesztette, pedig a romok még az eget takarják. A kupolák beszakadtak, de a falak még állnak, építész kellene ide, nem régész.Döfjünk megint a könyvbe. Lágyabban nyomtuk a tűt, 1929 tájára nyitunk. Európa egy kicsit magához tért. A kupola ugyan tátong, a törmeléket csak félretolták, de legalább a kertek virítanak, Az író a romok körül kertészkedik. Még emlékszik a földrengésre, talán egy közeledőre is gondol, azért óvakodik a nagyobb munkától. Hiányzik belőle a gyanútlan hit és a naiv erő...."