Fegyverhordó Ndolo naplója [antikvár]

„Stub ​egy fejmozdulattal megmutatta a két countot, akik a »Safariland« irodájában ácsorogtak. Az egyik egy hórihorgas, busa szemöldökű ember, a másik is jó nagy, de kövér. — Ezekkel megyünk — mondta. — Te ennél a hosszúnál leszel fegyverhordozó. All right? — All right. — Nos — folytatta Stub — ebben a szezonban megkeresed a kenyeredet, én meg a vajat a kenyeremre. Megtesszük, amit tehetünk. Persze a sáp javát a »Safariland« viszi el, és a gyarmat kormányzósága. De ez nem a mi dolgunk… Igen, Ndolo, mit is akarok mondani.Úgy teszel, mintha egy kukkot se tudnál angolul. — Ez kényelmetlen lesz a gazdámnak. — Evvel ne törődj! Neki így „érdekesebb”. Eredetibb. Már az is kár, hogy nadrágot viselsz. De ha még angolul is tudsz, akkor már igazán nem vagy „hamisítatlan”. — Elnevettem magam. — All right. — Neked is kényelmesebb — magyarázta Stub. — Ha valami nem tetszik nekik: hallgatsz. Nem érted meg, hogy mit akarnak, és kész. Mert nem mindig kell annak történnie, amit ők szeretnének. Csak akkor, ha én is mondom! — Igen. — De vigyázz rájuk! Bajuk ne essék! Szóval kígyó, sebesült vad satöbbi ne tegyen kárt bennük. Erről neked kell gondoskodni. Arról pedig, hogy az esőzések beálltáig el légy látva munkával, és persze én is, arról én gondoskodom… Így lettem a mai naptól fogva valami osztrák-magyar — mint Stub elmagyarázta — lordfélének a fegyverhordozója …"