Fehér éjszakák [antikvár]

Részlet a könyvből: Csak hajnalban vetődtem haza, pedig egész éjjel rossz kedvem volt. Simayval, a regényíróval voltam együtt s harminc éves vagyok, de nem tudok rá esetet, hogy valaha mérgelődés nélkül váltam volna tőle el. Pedig jó barátok vagyunk s az iskolába is együtt jártunk. De arról az impertinens, affektált magaviseletről, melylyel már kölyökkoromban is fel tudott bőszíteni, még most sem mondott le. A homlokára lógó, fényes fekete hajtincseket, a számításból ápolatlan bajuszt, a tüntetően finom, de csak azért is minden divatellenes öltözéket, a rettentően bő kézelőket, melyeket azért viselt, hogy különben is sovány kezefeje még hosszabbnak és vékonyabbnak lássék, a hosszú körmöket, de még azt a nyújtott, hamis köhögéssel meg-megszakított beszédmódot is: mind megbocsájtottam volna neki, csak ne akarta volna affektált viselkedését, melyet sokszor szemére vetettem, mindig azzal indokolni, hogy ő úgy is tüdőbajos és úgy sem él sokáig...