Fehér havon/Első szerelem/Kip-kopp [antikvár]

Részlet a könyvből:Anderson Lajos, a tanító, lassan lépdelt az iskola zöldségeskertjén keresztül. Sétára indult az erdőcskébe, mely két mérföldnyire feküdt a falu mögött; mint valami horgolt kék csipkeszegély, ágy emelkedett az erdő a fehér hólapály fölé. A behavazott növények és a kerítés lécei vidám, tarka képet nyújtottak, a levegő pedig olyan átlátszó volt, mint amilyen csak tavasszal lehet.- Megint egy tavasz életemben - gondolta a tanító és futólag felsóhajtott. Kissé hajlott a költői érzelgősségre. Tekintetét a szemüvegen keresztül az égre vetette s hogy zavartalanul játszhasson a botjával, két kezét összefonta a hátán; eltűnődve lépdelt előre. E pillanatban a zöldségeskert végén egy sereg embert pillantott meg, akik lóháton közeledtek az úton.