Bővebb ismertető
Az azerbajdzsáni irodalom gyökerei hosszú évszázadokra nyúlnak vissza. A XII. századi Nizami és a többi nagy költő kora óta szorosan összefonódott a perzsa irodalommal ösztönzést kapott tőle és maga is termékenyítően hatott rá. A későbbiekben is jól megfigyelhető a nemzeti sajátságok tükrözésének és a távolabbi horizontok felé való kitekintésnek igénye. Anar, aki a legfiatalabb szovjet-azerbajdzsáni irónemzedékhez tartozik, mind biztosabb kézzel ötvözi az ősi hagyományok talaján kialakult, de immár nagyvárosiasodó élet rajzát a modern irodalmi kísérletet jelentő formai megoldásokkal, szerkezetmódokkal. Ilyenformán hagyománytisztelő is, de egyben újító is. Ez magyarázza azt, hogy eredeti megformálású művei nemcsak szűkebb hazájában, hanem Szovjetunió-szerte, sőt annak határain túl is érdeklődést keltettek és elismerést arattak.