Fehér rózsa meg piros rózsa [antikvár]

„... ezekben az írásaiban, akár feljegyzéseknek, karcolatoknak, novelláknak, elbeszéléseknek vagy regényeknek kereszteli el, mindig csak egyet ad: emlékeket, melyek azáltal lesznek jelentősek, hogy emlékek. Volt egyszer... minden így kezdődik nála, mint a mesében. Volt egyszer egy diák. . . egy tanító... egy cigány... egy nagyasszony... egy korhely festő... egy cipőmázoló... egy szivarosfiú, egy bohóc... Miért olyan érdekesek ezek? Azért, mert nincsenek. Ha ma is lennének, nem érdekelne ennyire. Csak az szép, ami elmúlt, és az emlékek pantheonjában istenül meg. Valahol azt olvastam, hogy a lángész emlékezet..." (Kosztolányi Dezső)