Fehér zászló Kefalónia felett/Távolabbi állomások [antikvár]

ELSŐ FEJEZET ! .1 Október hónapját választottam, mert ilyenkor még egy jón-tengeri szigeten is vége a fürdési idénynek, és feltehető, hogy az üdülők már mind visszahajóztak a kontinensre. Nem szívesen találkoztam volna idegenekkel, olyanokkal, akiknek nincs közük a szigethez, engem az ottani emberek érdekeltek. Pontosabban egy bizonyos Pasquale Lacerba, aki olasz származású volt, és foglalkozására nézve fényképész ; valamint Katherina Pariotisz. Természetes állapotában akartam megismerni a szigetet: olyannak szerettem volna látni, amilyen Aldo Puglisi százados idejében lehetett. Aldo Puglisi százados az apám volt. Azért keltem útra, hogy lássam a helyet, ahol harcolt és meghalt. Nyilvánvalóan idény utáni kirándulás volt ez, rögtön észrevette mindenki az Agiosz Geraszimosz komphajón, amikor átkeltünk Patraszból Szame kikötőjébe. Mivel pedig a hajó a Szent Erasmus-kolostorba igyekvő zarándoknőkkel és pópákkal volt tele, előbb a kapitány, majd egy athéni villanyszerelő is ugyanezt kérdezte tőlem: talán bizony óhitű keresztény vagyok, hogy még Olaszországból is eljövök a védőszent ünnepére. (Kefalónia szigetének Szent Erasmus a védőszentje, és a fekete ruhás, fekete kendős asszonyok, akik batyukkal és vulkánfíber kofferokkal szálltak a hajóra, szomorú litániáikat az átkelés egész ideje alatt az ő dicsőségére énekelték, pópáik szakálla és reverendája körül kuporogva.) - Nem - válaszoltam mindkettőjüknek -, dehogy vagyok én görögkeleti! Akkor aztán óvatosan tovább érdeklődtek, hogy mégis, mit keresek Kefalónián, és azt válaszoltam, hogy jó isme-