Fehérek és színesek [antikvár]

Részlet a könyvből:VallomásNem tudom, vajjon könyörtelenül őszinte lehetek-e most, mikor kezembe veszem a tollat, hogy legbelsőbb gondolataimat leírjam? Vajjon van-e értelme az őszinteségnek? Nem is az nyugtalanít, hogy számomra van-e értelme, hanem hogy használ-e a közösségnek? Bízom abban, hogy igen. Mert minden jó könyv hasznos az olvasónak, ha közösséget talál benne az író szellemével, de ez csak akkor lehetséges, ha az olvasó kiérezheti belőle az író teljes bizalmát.Ha a vallomás olyan fedetlen, gátlás és színlelés nélküli, mint egy meghitt baráti beszélgetés a kandallónál. Bizonyos vagyok benne, hogy az igazi barátság tüze mellett senkit sem érthetnek félre, legfeljebb a vélemények különböznek. De a vélemények teljes egyezése nem is nagyon lényeges, hiszen bizonyos ellentmondás egyenesen szükséges a gondolkozáshoz. A baráti viták enyhe fényes sok ismeretlen érvet világíthat meg; eddig láthatatlan dolgokat tehet láthatóvá. Megértésre vágyom - bízom a barátságban.