Fejjel nagyobb mindenkinél [antikvár]

Részlet a könyvből:"A Rába partján, a nádak és zsombékok közt cserregtek a nádiverebek. Igen melegjük volt. Patakzott a veríték az asszonyról is, aki a parttól kissé távolabb eső tisztáson érett árpakalászokat sarlózott. Az asszony virító kék szoknyát viselt. Haja piros kendővel menyecskésen hátra volt kötve. Szorgalmasan sarlózta az árpát. Mikor egy nyalábbal összegyüjtött, mindjárt kévébe is kötötte. Munkájából néha felpillantott. A Rába zsombékjai közt egy tizenhárom éves barna fiú két kormos tinót legeltetett. A fű majdnem hasig ért. A fűszálak fölött zöldszárnyú szitakötők húztak el, mint mozgó zöld fonalak. A fiú arca, mint a bronz, tele volt napsugárral. Haja színét kiszítta a tüzes nap és világosbarnára fakította. Csak egy durva vászoninget viselt és rövidszárú, ráncot kék gatyát. Leveleket tépdesett a csenevész fűzfákról. A selyemszöld leveleket nagy szakértelemmel összehajtogatta, vékony piros ajkai közé vette és füttyögetett velük.A nap igen erősen tűzött. A Rábából néha kidugta orrát egy fiatal ponty. Szippantott a forró levegőből, aztán újra víz alá bújt.A gyerek hirtelen abbahagyta a füttyögetést."