Fekete arany [antikvár]

Részlet:A feketén gomolygó füstfelhőkben skarlátvörösen villantak fel az újabb és újabb robbanások tüzei. Olyanok voltak, mint a becsapódó gránátok, amiket tűzijáték kísér. Egy-egy pillanatra nappallá tették az éjszakát és rémültté az embereket, akik fejvesztetten próbálták a lehetetlent: megakadályozni a tűz továbbterjedését. Gerendák és rudak röpködtek a levegőben s az egyik tárolószín fölött magas láng csapott a száraz fénnyel égő mexikói csillagos ég felé. A következő negyedórában égő lángtengerré vált a petróleumtelep s most már nem az oltás volt a fontos, hanem hogy mindenki mentse az életét. Igy gondolták és végre is hajtották volna tervüket, ha MacIrving, aki részben maga is oka volt a tűzvésznek, útját nem állta volna a menekülő embereknek.MacIrving ölestermetű ír volt, haja lángvörös, arca szeplős, karjai mint két acélemelő; amit megfogott egyszer, azt nehezen engedte el.