Fekete levelek [antikvár]

Talán - nem talán, biztosan - életem legszebb nyara ez az 1997-es. Ég, tüzel, amint gyermekkori nyaraimban tette, s az égő, tüzelő dolgok legszebb dolgaim. Égve, tüzelve tettem életem első szakaszát, megzárva az akasztófával, melyet azért kívántam meg magamnak, mert szép dolgaim kimívelését nem kívánhattam s már-már olyan tagolatlan ostobaságba torkollottam, mint ítészeim. Most beérni látszanak, nem csak győzelmes vereségeim, de vereséges győzelmeim is. Írószövetségi szerzői estemen annyian gyűltek össze, hogy annyi embert egytömegben még nem láttam ott. Elkészült és rövidesen képernyőre kerül Vígh Kristóf megzenésítette pórusaim egy ciklusa Rost Andrea előadásában, egybeállt PRELŰD HALÁL UTÁN című egyszemélyes folyóiratom hetedik évfolyamának, és most ez a regény a Belvárosi Könyvkiadó kiadásában. Szentimentalizmusaimat is jól szolgálja: a Kiadó vezetőjétől, Mezei Andrástól származik az álnevem ötlete: Oby. Sok hamis évet végigjártam vele. De a könyv maga is szentimentális. Én csak szeretőnek tartom. Tematikailag nem sokat mondhatok róla, mert lelőném. Az ember pedig nem szívesen lövi le legszeretettebb teremtményeit.