Fekete vőlegények I-III. [antikvár]

Részlet a könyvből: A bihari bölény A Kőrös nagy legény volt a tavaszon. Megszítta jól a horpaszát s ettől úgy nekibokrosodott, hogy nem bírt a táncos kedvével. Lent Kőrösszeg alatt akkorát talált ölelni a kövér bihari földből, hogy utóbb nem maradt miből ágyat vessen rá magának. Most aztán szégyenkezve sullogta körül a közepén kényeskedő csalitost. A sziget megtaposott partján zömök legényke állingál, kötésig mezítelenül. Csupa váll és izom fattyu, amolyan tizenhatesztendős forma. Bár a feketén pelyhedző álla, hamvazkodó bajusza, teli bölény-nyaka többnek mutatja. Csattanó barnapiros orcáját vállig lebukó, hullámos fekete haj övezi, mint valami fiatal sarju-erdő. Vállán kőnehezékes pöndör-háló lingál. Villogó sötét-acél fényű szeme kémlelőn fut végig a víz tükrén. Majd az élesen hajló sas-orra megtágul, mellének öblös boltozatát fölhintálják oszlop karjai. Sarkon fordul és a megsodorított háló kerekké szétterülve csap le a Kőrös zöld tükrén.