Fekete vőlegények I-III. [antikvár]

Részlet: A Körös nagy legény volt a tavaszon. Megszitta jól a horpaszát s ettől ugy nekibokrosodott, hogy nem birt a táncos kedvével. Lent Körösszeg alatt akkorát talált ölelni a kövér bihari földből, hogy utóbb nem maradt miből ágyat vessen rá magának. Most aztán szégyenkezve sullogta körül a középen kényeskedő csalitost. A sziget megtaposott partján zömök legényke állingál, kötésig mezitelenül. Csupa váll és izom fattyú, amolyan tizenhatesztendős forma. Bár a feketén pelyhedző álla, hamvazkodó bajusza, teli bölénynyaka többnek mutatja. Csattanó barnapiros orcáját vállig lebukó, hullámos fekete haj övezi, mint valami fiatal sarju-erdő. Vállán kőnehezékes pöndör-háló lingál. Villogó sötét-acél fényű szeme kémlelőn fut végig a víz tükrén. Majd az élesen hajló sas-orra megtágul, mellének öblös boltozatát fölhintálják oszlop karjai. Sarkon fordul és a megsodorított háló kerekké szétterülve csap le a Körös zöld tükrén. Hogy idők multán a nap jócskán fölhágott, füttyent a fiú. Négy magakoru legényke buvik elő a sásból. lágyékig mezitelenek ezek is, csak darabosabbak. Az izmaik nem olyan finoman tagoltak. A lábuk esetlenebb, bügykös, akár a körtehajigáló. A szélül cökletőnek odaint a gyerek: - Elég volt a halászásból mára. Hűvös a víz. Rakjátok szét a halakat osztály szerint, Sebő. - Igenis, úrfi. Sebő röptében kapja el legény-ura markából a hálókötelet. Int a komjainak. A jobbágyfiak dologhoz látnak. Őket inkább érdekli is a préda,mint a velejáró mulatság. Vetik magukat a zsákmányra mohón.