Feketén-fehéren [antikvár]

I. rész LONDON OLIVÉR A férfira leselkedő leghalálosabb veszedelem: a nő. Birodalmak vesztek el és fejek hulltak a porba női szeszélyből. Azt tagadni, hogy a nő hatalommal bír a férfi felett, a legvakmerőbb ostobaság. Tömegével rohangászik odakinn az elrettentő példa: kiherélt papucsok és anyuci pici fiacskái, akik figyelmen kívül hagyták ezt az alapvető szabályt. Ugyanakkor minden nagybetűs Férfi mögött ott áll - várd ki a végét - egy nő keresztbe font karral, tekintetét az égre emelve. Aki mindent elkövetett, hogy a szóban forgó Férfit „jó útra térítse" és „megnevelje". Csak éppen a férfi állta a próbát, és sikerült kiharcolnia egy döntetlent. NEM győzelmet, hangsúlyozzuk (mert az felérne egy vereséggel), hanem döntetlent. A nő olyan, mint a királyvíz, ami egyedül a nemesfémet nem marja szét. Szóval gondold meg háromszor is, kikezdesz-e vele, és én még akkor is azt fogom ajánlani, próbálkozz inkább az oroszlánszelídítéssel. Mert ha önteltségedben tényleg azt hiszed, erősebb vagy nála - akkor a Szent Punci a Mennyekben legyen irgalmas hozzád!