Bővebb ismertető
A könyvtest kissé félrenyomódott. A ragasztása egy helyen kissé meggyengült. A táblák enyhén kopottak.
Részlet a könyvből: "A kisfiú kinézett a hintó ernyője alól. - Minek dugdosod ki a fejedet - szólt rá a kocsi mélyéről az apja szigorúan. - Vizes lesz a sapkád. - Ni, papám, - lelkendezett a kislány és ő is kidugta a fejét, nem törődve a mindig résen álló apai szigorral - a disznóhizlalda! Erre elmosolyodott az apa, a mostohaanya pedig, aki fáradtan dőlt hátra a hintó ülésében, elnevette magát. - Csakugyan, hiszen ez a falu sertésvásárairól nevezetes! - Fenét sertéshizlaló, - nyilatkozott az apa teljes tekintélyével. - Valami más lesz. Talán a temető. Csakugyan, a temető volt. A sűrűn hulló szeptemberi esőben mind a négyen kihajoltak s nézegették a magas és itt-ott leomlott kőfalat, mely körülvette a temetőt s a nyitva álló cifra vaskaput, meg az imitt-amott látszó fejfákat és sírköveket. A temetőkapuval szemben egyszerű, vakolatlan téglaépület áll. Ezt nézték a gyerekek sertéshizlalónak, a kőkerítést pedig karámnak."
1899-ben született, író, újságíró, az úgynevezett népi írók kiemelkedő képviselője.Kodolányi János a 20. századi magyar irodalom egyik legjelentősebb regényírója, világirodalmi rangú epikus.
Munkássága valamennyi irodalmi műnemre kiterjedt (líra, dráma, epika, ezen belül a novella és regény, továbbá az esszé). Életének inkább késői szakaszában regényíróként nemcsak a magyar, hanem a világirodalom nagyjai sorába is beírta magát, műveit több nyelvre is lefordították.
Elsősorban az ókori mitológiát (Égő csipkebokor; Vízöntő; Új ég, új föld), illetve a tatárjárást (Boldog Margit; Julianus barát; A vas fiai) feldolgozó regényei fontosak.1921-ben Budapesten hunyt el.