Feküdj végig a csillagokon [antikvár]

n Gyermekkoromban imádtam a nagy falitükröt. Gyakran elképzeltem, hogy egy olyan világba vezet, ahol nincs a sorsnak összeroppantó ereje, az emberek szelíd gondolatokként színek, formák, ízek keltette örömökben kedvükre álmodják tovább életüket. Nekidőltem a varázseszköznek, de nem történt más, csak a homlokom hagyott rajta egy apró, alig észrevehető zsírfoltocskát. Az Ismeretlen nem fogadott be. Később áttörhetetlen tükrökbe ütköztem, tükrök útvesztőjében bolyongtam, bedőltem a tükrök trükkjének, különböző test- és léthelyzetekből néztem vissza magamra. Kölcsönkért arcvonásokból gyúrt ezer és ezer grimasz közt a legrosszabb darabok forgatókönyveit kínálta fel a felnőtté válás fájdalmas procedúrája, s én gondolkodás nélkül játszottam el ezeket. Felszakadt seb voltam, szétrázódott óramű, elviselhetetlen tulajdonságok karneválja, kiújult kínjaim kiültek az arcomra s osztódással ijesztő álarccá szervezték magukat. Nem én pillantottam bele a jövőbe: ez az álarc tette. Roxána a nagy falitükör előtt állva fésülködik. A legfinomabb par- r fümillat lengi körül, arcán az a sejtelmes félmosoly ül, amit a legjob- r^^ ban szeretek benne. Hitem szerint a fésűből nemsokára por se marad, / de ezt a finom, nőies mozdulatot egy Magasabb Emlékezet soha nem i'. í engedi majd elmúlni. f\ Belevetem magam a nagy, zöld fotelba, kényelmesen keresztbe rakom a lábam, s a pénteki napra kétszer annyi időt pazarolva, mint az indokolt lerme, figyelmesen átnézem a tévéműsort. Mintegy összegzésképpen akkorát ásítok, hogy erre már ő is felfigyel. - Mi lenne, ha egész egyszerűen itthon maradnánk? - próbálkozom óvatosan. - Ebben a szép, kétszobás lakásban, amit csillagászati összegekért bérlünk már vagy egy éve. - Vera is ott lesz! - mondja, miközben már tele van a haja elektromossággal, s ezzel a láthatatlan vibrálással lassan a szoba levegője is telítődik. - Életemben nem láttam még ostobább nőt. Illetve, láttam egyet, de annak 160 volt az IQ-ja, tehát aimyira buta azért nem lehetett.