Fel a fejjel, Charly! [antikvár]

Részlet a könyvből:"Frank Ditmar a feleségéhez fordult. Leverten, halkan kérdezte:- Tehetek-e mást?Charlotte égő szemmel nézte a hamburgi kikötőben veszteglő hajót, amely körül óriási embertömeg hömpölygött. Jöttek, mentek, hivogatták egymást. bújt meg.A nap sűrű ködfelhők mögött bújt meg.Késő október volt. Négy órakor délután.- Tehetek-e mást? - ismételte kérdését Frank. Fiatal, csinos arca csüggedten várta az asszony válaszát.Charlotte elfordította tekintetét a hajóról. Az urára nézett. Szemöldöke fájdalmasan megvonaglott.- Nem hiszek az amerikai nagybácsi meséjében,- felelte halkan.- Pedig a nagybátyám segít rajtunk. Biztosan segít.- Optimista vagy, Frank.- Az vagyok, hála Istennek. Ha nem lennék az, már rég elpusztultunk volna.Charlotte tanácstalanul meredt az urára. Válaszolni akart, de hang nem jött ki száján.- Mondd, van-e más megoldás, Charlotte? Mondd meg végre : tehetek-e mást? Nem kell-e megkisérelnem, hogy Harry bácsival beszéljek? Agglegény. Gazdag ember. Egyetlen unokaöccse van, s az én vagyok. Boldog lesz, ha néhány ezer dollárt ajándékozhat nekem. Ezzel a pénzzel birtokot bérlünk Kelet-Poroszországban. Fiatalok vagyunk. Előlről kezdjük az életet. Győznünk kell, Charlotte."