Fel a fejjel, Charly! [antikvár]

Részlet: "Frank Ditmar a feleségéhez fordult. Leverten , halkan kérdezte: -Tehetek-e mást? Charlotta égő szemmel nézte a hamburgi kikötőben veszteglő hajót, amely körül óriási embertömeg hömpölygött. Jöttek, mentek, hivogatták egymást. A nap sürü ködfelhők mögött bujt meg. Késő október volt. Négy órakor délután. -Tehetek-e mást?- ismételte a kérdését Frank. Fiatal, csinos arca csüggedten várta az asszony válaszát. Charlotte elfordította tekintetét a hajóról. Az urára nézett. Szemöldöke fájdalmasan megvonaglott. -Nem hiszek az amerikai nagybácsi meséjében,- felelte halkan. -Pedig a nagybátyám segít rajtunk. Biztosan segit. -Optimista vagy, Frank. -Az vagyok, hála Istennek. Ha ne lennék az, már rég elpusztultunk volna. Charlotte tanácstalanul meredt az urára. Válaszolni akart, de hang nem jött ki száján..."