Fele se tréfa [antikvár]

(EGY) Sötét veremből szabadultam, de nyitva volt már a szemem lehunyt szemhéjam mögött is. Merevre szikkadt az arcom, és jobbnak láttam, ha egyelőre nem mozdítom még a szájam szélét se. Mert ha félrehúzom a számat, megrepedezik arcom szobra. Narancsvörös fényözön zúdult pilláimra, de én még alig távolodtam a veremtől. Az őrjítő hullámverésre is úgy emlékeztem, mintha még most is csapkodna a tenger a hátam mögött. Éreztem, megremeg alattam csöpp kis hajóm, amint a hullámok dobálták ide-oda, mintha messze nyúló kezek labdáznának vele. Előttem volt a legénység félelemtől eltorzult arca, hallottam kiáltásukat, de elválasztott tőlük a szél, a víz fülszaggató süvítése. Mintha újra átélném, amint végre megkönnyebbülve lehanyatlck a fedélzeten, megkapaszkodom a fedőajtóban, melyet ugyan újra meg újra megerősítettünk, de persze nem ért semmit a dühöngő szélviharban. És mielőtt egészen elborította agyamat a sötétség, furcsa módon még egyszer elméláztam. Üzleti jelmondatunkra gondoltam: „Fele se tréfa." Ezt írtuk minden borítékunkra, csomagolásunkra, papírzacskónkra, dobozainkra, szerepelt minden hirdetésünkben, reklámcédulánkon — és most is, mikor még félig lehunyt szemmel feküdtem, de már éreztem, hogy felfelé fordul a szemgolyóm, magam előtt láttam ezt a feliratot nagy blokkbetűkkel a ládákon, az átnedvesedő deszkán. Vonaglott a szám kínomban, majd elsírtam magam, de szinte ugyanabban a pillanatban az ágyam furcsa pedantériávai mintha ceruzával pipálná ki a „tréfa" szót. Űjra elsötétült körülöttem minden, s ázt hittem, meghaltam. De nem. Megint kinyílt a szemem. Forrón tűzött pillámra a nap, s most már biztosan tudtam, hogy élek. Csendesen, mozdulatlanul fekve maradtam még egy darabig, de csak azért, mert nem mertem sokat kísérletezni. Annyit tudtam, él bennem Valami, csak attól féltem, hogy nem a , testem. Nem tudnám megmondani, mennyi idő telt el, míg felfigyeltem a. morajló tengerre. De most már tisztán hallottam a tenger lágy, halk zenéjét, mely bűvöletbe, ejtett; akár egy hableány. Kis idő múltán szelíd ringást 6