Felejts, ha tudsz! [antikvár]

Részlet a műből: "Ez a férfi és az az asszony: barátaim voltak. Történetüket külön-külön mondták el nekem, mintegy villanásokban, melyek akár a nyári villám, kurtán és élesen világítottak be a máskülönben tartózkodóan elvonult emberek életébe. Az, hogy egyáltalában elmondtak valamit, elárulja, hogy az érzelmeknek mely áradatát igyekeztek magukba fojtani. Vajjon árulója vagyok-e bizalmuknak, ha leírom, amit elmondtak nekem? Bevallom, némi kétség bánt emiatt. De meg vagyok győződve róla, hogy ennek a történetnek van értéke és jelentősége s szeretném ezt megosztani az olvasóval. Ha pontosan úgy mondok el mindent, ahogyan ők mondták nekem, akkor ők maguk sohasem ismernek majd rá. Mert van-e ember, ki ráismer saját szavaira, ha szembeállítják velük?"