Felhőfoszlató [antikvár]

I. Esős nap volt. Csakúgy, mint az előző négy. A férfinak, aki a kapu előtt várt, már nagyon elege volt az esőből és úgy általában mindenből. Mielőtt megnyomta a dr. D. Peterson név mellett lévő gombot, kicsit habozott. Kell ez neki egyáltalán? És már megint? Járt már itt párszor. Eddig még nem sok eredményét érezte a kezelésnek. Nem hitte, hogy az ő bolyhosra és itt-ott lyukasra koptatott lelkét bárki is be tudná foltozni. Pláne nem egy dilidoki. A kapucsengő aztán végül valahogyan mégiscsak megszólalt. A férfit a kapunyitó berregése hozta vissza gondolataiból a valóságba. A kabátjáról lepergő esőcseppek mutatták útját végig a lépcsőház padlóján, fel a magasföldszintre, át az egyik elegáns, kazettás faajtó küszöbén. - Jöjjön beljebb, Nicolas! - az ajtóban vékony, fekete keretes szemüveget viselő, magas férfi mosolygott rá. Nicolast jól ismert kép várta, a doki fogadószobája és mögötte a rendelő, ami inkább tűnt egy kisebb könyvtárnak, amelyet talán egy skandináv ország valamelyik minimalista bútortervezője rendezhetett be. Nicolas véleménye szerint nagy valószínűséggel valamilyen tudatmódosító szer hatása alatt, mert ilyen tárgyakat tervezni józan állapotban, biztosan