Felhők [antikvár]

Részlet: Egy regény története KEREKES Zsolt letette a tollat, mély lélegzetet vett és boldogan, magabizó elégedettséggel dőlt hátra székén. A szive tüzes ütemben kattogott s a lelke mámoros diadallal köszöntötte a hajnalt. Nagy munkát végzett. Előtte, az iróasztalon, papiroshalmaz púposodott, tele fekete bogárbetűk rengetegével: regénye. Az alkotó öröme lobogott szivében és rohanni szeretett volna. Mindegy, hogy hová, de emberek közé, akiknek a fülébe zugathatná ujjongását: - Boruljatok le előttem, emberek! Megoldottam az élet rejtélyeit! Én, a lángész!